Andrássy út

Az út egyes szakaszainak korábbi nevei 1768 és 1840 között: Ellbogengasse (Könyök utca),  Schiffmannsplatz (Hajós tér), később Herminenplatz (Hermina tér), Maurergasse (Kőmíves utca).  A teljes lefutás hosszában 1883-tól Sugár út (Radialstrasse), 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956. októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.

A Terézváros közlekedési gondjainak orvoslására  gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök  vetette fel egy új sugárút építésének tervét. Több gazdasági nehézség miatt az építkezés akadozott, 1872 tavaszától  az 1876. augusztus 20-i ünnepélyes átadásig tartott. Az út utolsó telkét 1885-ben építették be.

Az út három különböző beépítettségű szakaszra bontható: 1. A Váci út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) és az Oktogon közötti rész, zártsorú, 3-4 emeletes, eklektikus stílusú bérházakkal. 2. Az Oktogon és a Körönd közötti rész, zártsorú, alacsonyabb épületekkel, a korábbi szakasznál kb. 11 méterrel szélesebb úton lovas (ma: szerviz) utak és fasor is elfért. 3. A Körönd és a Hősök tere közötti rész, különálló, kertes palotákkal, villákkal.

Az út kezdetben – a  lovak patáit kímélendő – fakockás borítású volt. Felújítása kockakő burkolattal az ezredévi ünnepségre készülődés keretében, a földalatti vasút alagútjának kimélyítésével együtt történt. ( A Millenniumi Földalatti Vasút 1896. május 2-án állt forgalomba.)