Újépület Szabadság tér

Felépítésére II. József adott utasítást. A terveket Isidore Canevale bécsi építész készítette. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület építése 1786-ban kezdődött, Hild János vezetésével. Itt szerezte első szakmai tapasztalatait Hild József, a későbbi híres építész is. Az erőd-szerű épület felhasználási célját nem közölték a lakossággal, így az találgatások tárgya volt. A nagyméretű épület egyes részei fokozatosan készültek el; 1789-ben egy része már használatban volt.

Alapvetően kaszárnyának készült, de már a napóleoni háborúk idején, 1793 és 1796 között használták börtönként, az elfogott francia tisztek raboskodtak itt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után tömegével zárták ide a magyar hazafiakat. 1849. október 6-án az épület falánál végezték ki Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét, az aradi vértanúk kivégzésével azonos napon. A kivégzés emlékét őrzi az egykori épület ÉK-i sarkának helyén emelt Batthyány-örökmécses.

A kiegyezés után felmerült az épület nyomda, majd városi árvaház céljára való hasznosítása, végül is az épületet 1897-ben lebontották. A szomszédságában időközben épülő Országház hatására a környék felértékelődött. Az épület helyén alakították ki Palóczy Antal tervei szerint a Szabadság teret. Neve szimbolizálja az önkényuralomhoz köthető Újépület lerombolását.

Itt épült fel 1901-05 között a Tőzsdepalota (a közelmúltig a Magyar Televízió székháza).